Kislexikon

borítóhalászat: Lényege, hogy valamilyen búraszerű eszközzel a vízben a látott vagy gyanított halat a halász leborítja. Ahol kis mélységű a víz, a borítóeszközből kézzel szedi ki a halat, ahol nagyobb a víz, ott vagy külön eszközzel veszi ki a halat, vagy maga a borítóeszköz alkalmas a kivételre is.


csikós: A pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló lovak, a ménes pásztora.


csordás: A csordát őrző pásztor. A naponta ki és behajtott szarvasmarhák őrzője.


dikó, vacok: Lécvázas szerkesztésű könnyű ágy, melynek felülete gyékénnyel, szalmával, kukoricacsuhéval „bekötött”, azaz becsavart vagy beszőtt.


esztrenga: Négy- vagy többszögletű, könnyen szétszedhető és összeállítható, továbbhelyezhető kerítés. Másutt fedett építmény, amely a legelőn a juhok egybetartására, ill. fejőkarámjául és a nyáj védelmére szolgál. Az egész karámot kb. 3-5 m hosszú és 1-1,2 m magas, karókból, lécekből vagy deszkákból, régebben vesszőfonadékokból összedolgozott részekből állítják össze oly módon, hogy a két rész összetalálkozásánál mindkét oldalon egy-egy karót vernek a földbe, amelynek a tetejét vesszőgúzzsal, újabban dróttal kötik össze.


fojtóhurok, nyúlhurok: Általában erős, vékony zsinegből, drótból készült vadfogó hurok. Fához kikötve a földre helyezve, illetve aljnövényzet közé rejtve az állat belesétált, lábára, nyakára hurkolódva saját magát fojtotta meg, illetve saját lábával húzta a hurkot véglegesre. Főleg őzet, nyulat fogtak ezzel a módszerrel.


gulyás: A gulya pásztora. Azokat a szarvasmarhákat őrizte, melyek kihajtástól az őszi behajtásig a pusztán éltek.


hálókötő deszka, módlafa: Fából, újabban fémből is készülő hálókötő eszköz. A deszka szélessége határozza meg a háló szemeinek nagyságát.


hálókötőtű: A halászhálók kötésére használatos eszköz. Nem szálkásodó, könnyű fából (pl. bodzafából) vagy újabban fémből (pl. alumíniumból) is készül.


istráng: Az a két kötél, amely a kocsi elé kötött állat húzóerejét átviszi a hámfára.


karám: A magyar népi építészetben és a hagyományos állattartásban az állatállomány (sertés, juh, szarvasmarha, ló) egyben tartására, részben időjárás elleni védelmére szolgáló kezdetleges, csak falazatból álló, fedetlen építmény. Alaprajza általában négyszögletes, ritkábban előfordul kör, ovális vagy szabálytalan alakú változata is. A külterjes állattartásban hagyományosan összekorcolt nád- vagy vesszőfalazatból, esetleg sárral, trágyával, szalmával tapasztott gerendavázas falból állt.


karikás, karikás ostor: Rövid nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz. Nevét az ostor több tagból álló nyaki részét összekapcsoló réz- vagy vaskarikákról kapta.


kóc: A kenderfeldolgozás (tilolás, fésülés) során létrejött gyengébb minőségű szálfajta. Sodorva egyszerű kötözéshez, valamint tömködve tömítésnél használják.


kondás: A disznókonda pásztora.


korcolás: Zsineggel, dróttal, vesszővel való tűzés, varrás.


kötőfék: Kenderből, újabban finomabb műszálas anyagból font kantárféleség, mely a ló megkötésére szolgál. A ló fejére, a füle köré és az orrára kerül.


kunyhó: Ember menedékének, lakásnak szolgáló, kis belmagasságú, egyszerű alaprajzú építmény. Készülhet nádból, vesszőből, lehet sárral tapasztott, de rakhatják vályogból, téglából is. A kezdetleges gallyakból összerakott ideiglenes mezei hajléktól kezdve a jól berendezett szőlőhegyi kunyhókig sok változata ismert.


kupujka (tupujka, pupujka): Szemestermény (bab, borsó, lencse, stb.) vagy tojás tárolására használt, leginkább gyékényből készült, vesszővel öltött tárolóedény. Szája legtöbbször szűkebb, mint az edény hasa. Általában fedele és egyszerű füle, akasztója is van.


láncszál: A fonás két lánctípusa közül az egyik. A fonás általában a láncszálak kifeszítésével kezdődik, ezek közé fonják be a vetülékszálakat.


merítőhalászat: A látott hal kimerésével történik a fogás. A legegyszerűbb kasok is alkalmasak erre a feladatra, de nagyméretű kerettel, hálóval ellátott hálókat is készítettek ilyen funkcióval. Több változat közül legelterjedtebbek a zsákos kivitelűek (pl. bokorszák), illetve a merítőhálók (pl. tesziveszi), ahol kávák közé feszítik ki a hálót, ezt eresztik a vízbe.


netzkötés: A kötés menete megegyezik a nyakkötéses technikával, ám itt egyetlen öltéssel képeznek csomót. Elsősorban hivatásos halászok használják.


nyakkötés, parasztkötés: Kétöltéses hurokkészítési technika. Előbb áthúzzák a fonalat az előző szemen, utána kötik a hurkot. Kezdéskor a deszkára kétszer rácsavarják a fonalat, megkötik, s az így képződött szemet egy szögre akasztják. Ebbe kötnek egymás alá annyi szemet, ahány szem hosszúra a hálót tervezik. Ezt a szemszámot elérve zsinórra szedik, s most már ezekbe a szemekbe kötik a következő sort, s a végére érve megfordulnak. Így haladnak, míg a háló mélységét el nem érik.


párszárító: Vesszőből, gyékényből, szalmából font lapos, kis falmagasságú, általában nagy átmérőjű szárítótálca. A kenyértészta kelesztéséhez szükséges komló (pár) ebben száradt a napon.


pendelyháló: Karikás vetőhálónak is nevezik. Formája szabályos kör, átmérője 2,5-3 méter között van. A háló peremére minden második hálószemnél egy-egy ólomgolyót kötnek. A peremhez 12 vékony kötelet csomóznak, ezeket a háló közepén elhelyezett vaskarikán át vezetik fel a dobókötélhez.


rántóhurok: A hurok meghúzásánál általában a meghajlított vessző, faág visszacsapó erejét használják fel. A hurkot erős zsinegből, drótból készítik, ennek egyik vége a meghajlított ághoz kapcsolódik, amely egy kioldószerkezettel van rögzítve. Amikor az állat feje, lába vagy egész teste a hurokba kerül, a kioldó ereszt, a hurok megfeszül az ág csapódásától. Őz, nyúl, vízimadarak, rágcsálók fogásához egyaránt használták.


rekesztőhalászat: Lényege, hogy az úszó hal útját elzárják, megváltoztatják. Ez általában nádfalak, vesszőfalak vagy hálók vízben való irányba rögzítésével történik. Mindegyik rekesztőhalászathoz használt eszköz működési elve azonos: az irányba tartó hal az egyre szűkülő nyíláson keresztül bejut a falak közé, ám visszafelé már nem találja az utat.


rokolyaháló: Zsákos dobó- vagy vetőhálónak, ráchálónak is nevezik. A vetőhálók egyik formája, rokona a pendelyhálónak, de annál nagyobb, a peremrészt körben felkötik a hálóhoz, valamint a középső megvezető vaskarika hiányzik.


sudar, sudár: A karikás és más ostorfélék tulajdonképpeni ostor része, mely különböző módokon (karikával, csomózással stb.) kapcsolódik az ostor nyeléhez. Karikásnál a belső rész kenderkötél, a külső rész fonott bőr, illetve annak folytatása, a sudár vége bőrszíj, legvége a csattanó vagy lószőr vagy újabban rafia.


szakajtó: Gyékényből, vesszőből vagy fából készült, a kenyér kelesztésénél használt edény. Formája általában a kenyér formáját követi.


szálakender (első szálakender): A kender gerebenezésével (a rostok fellazítása fémtüskés rostfésűvel) szétválasztott száltípusok közül a legfinomabb, legjobb minőségű az első szálakender, illetve a szálakender.


szárnyék: Nádból, részben vesszőből, deszkából vagy más anyagból készített falazat, amely a legelőn tartózkodó állatok védelmére szolgál. Leggyakoribbak a V, az Y, a félkör és a kettős Y alaprajzúak.


tapogató, borító: A borítóhalászat legelterjedtebb eszközei. A vesszőből készült változat lényegében egy nagyobb feneketlen kosárra hasonlít, melyet a vízben lépkedő halász maga előtt és mellett, ahol a halat gyanítja, a vízbe nyom. A hálós változat használata hasonló, csupán az eszköz anyaga tér el, mivel itt a fából vagy fémből készült keretet hálóval vonják be. Ismert változat az eszköz fémpálcákból és a fémdrótokból kötött formája is.


tesziveszi: Egyéb elnevezései: emelőháló, csempely, pók, viharháló stb. A merítőhalászat egyik eszköze. Lényege, hogy a fakávák közé általában négyzet alakú hálót feszítenek ki. A kávák vagy közvetlenül egy emelőrúdhoz kapcsolódnak, vagy egy hosszabb kötéllel kötik ahhoz. A hálót a vízbe engedik, majd bizonyos időközönként vagy amikor halat sejtenek a háló felett, kiemelik azt. Nagyobb méretű (4x4 méteres) változatainál a használathoz, a ki-be emelgetéshez csigás, fogaskerekes áttéteket is használnak.


toboz (doboz, kubuz, tubuz): Szemestermény (bab, borsó, lencse stb.) vagy tojás tárolására használt, leginkább gyékényből készült, vesszővel öltött tárolóedény. Szája legtöbbször szűkebb, mint az edény hasa. Általában fedele és egyszerű füle, akasztója is van.


varsa (vesszővarsa), hálóvarsa: A rekesztő halászat mozgatható, áthelyezhető fogóeszközei. Régebben vesszőből készültek, napjainkban hálóból. Formailag igen változatosak, de mindegyik jellemzője hogy a halak csapdába ejtését szolgáló tölcsérszerű bejárat és az elszűkülő száj megtalálható.


vasaló: A tűzhely védelmére épített, pásztorok által használt fedetlen kör, ovális vagy körte alaprajzú nád vagy kukoricakóró építmény.


vejsze: Állóvizek, árterületek, lassú folyású kisebb folyók rekesztőhalászati eszköze; nádból vagy vesszőből fonott, a fenékre rögzített állandó jellegű fal és hozzá csatlakozó fogókészülék.


vekniskosár: Hosszúkás alakú, kisebb méretű kenyér, vekni készítésénél használt edénytípus.


vetőháló: A vetőhálós halászat lényege, hogy a hálót egyetlen penderítéssel (dobással) vagy a csónakból való leeresztéssel olyan helyre juttatják, ahol a vízfenéken halat gyanítanak.
A háló a halakat felülről ereszkedve körbefogja. Három változata ismert a magyar halászok körében: 1. karikás (pendelyháló), 2. zsákos (rokolyaháló), 3. sleppzsák.


vetülék (vetülékszál): A fonás két lánctípusának egyike. A vetülékszálakat fonják be a láncszálak közé.